„Mi is szeretnénk látni Jézust, vele beszélgetni, még erősebben érezni jelenlétét”, írja üzenetében a Pápa. Bennünk is, mint Jézus korától kezdve napjainkig oly sok emberben él a vágy, hogy láthassuk Jézust. Az egyik, akiről az Evangélium kifejezetten is beszámol, hogy látni szerette volna, ki is az a Jézus, egy Zakeus nevű férfi, akinek a története bizonyára nem ismeretlen számunkra. Mégis szeretnénk most újra útra kelni vele, hogy lássuk: az ő tapasztalata nem áll messze a miénktől.
Az Evangélium nem árulja el, vajon mi motiválhatta Zakeust arra, hogy odamenjen, ahol Jézusnak kellett elhaladnia, hogy lássa őt. Vajon mit hallott Jézusról, vajon mit várt a vele való találkozástól? Mi is szeretnénk látni Jézust, ezért éppen így megkérdezhetjük önmagunktól: vajon miért vágyunk utána? Zakeus látni akarta Jézust, de akadályba ütközött: a tömeg miatt nem fért a közelébe; túl kicsi volt, a tömeg eltakarta előle Jézust. Ahelyett azonban, hogy dolgavégezetlenül hazatért volna, mondván: „itt nem látok semmit, hát inkább hazamegyek”, ez az akadály kreatívvá tette, és ő kitalálta, hogyan győzheti le azt: „Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt”. Talán bennünk is erősen él a vágy, hogy láthassuk Jézust, de keresésünkben mindenféle akadályokkal találjuk szembe magunkat. Rajtunk múlik, hogyan kezeljük ezeket az akadályokat: vajon megfélemlítve abbahagyjuk-e a keresést, vagy kitalálunk valami más megoldást? Hogyan nézünk át mások véleménye fölött? Hogyan keresünk egy olyan helyet, ahonnan jobban látjuk Jézust?
Zakeus már ott ült a fán, ahonnan jól láthatta Jézust. Mégis, a történet úgy is végződhetett volna, hogy Jézus elhalad a fa mellett, amelyen Zakeus ült. Akkor, bár Zakeus meglátja Jézust, de utána visszatér a megszokott hétköznapi kerékvágásba. Miért nem így történt? Mert Jézus megállt, fölnézett és meglátta őt. Jézus is látni kívánta Zakeust! Pillantásuk találkozott, a két ember egymásra nézett. Sőt, utána Jézus nevén szólította Zakeust – meglepő módon tudta a nevét. A puszta vágyból – látni Jézust – egy találkozás jött létre, párbeszéd alakult ki közöttük. Mert Jézus nem azt akarja, hogy csak messziről lássuk őt, hanem hogy beléphessen az életünkbe, az otthonunkba fogadjuk, és nálunk maradhasson. De az egész azzal a vággyal kezdődik, hogy szeretnénk látni Jézust.
Közös elmélkedésünk eddig tart; most mindenki egyénileg kell, hogy útnak induljon, hogy meglássa Jézust, és személyesen beszéljen vele. Erre buzdít minket a Szentatya is: „Kezdjetek személyes beszélgetést Jézus Krisztussal a hitben, és tápláljátok ezt a párbeszédet. Ismerjétek meg Őt az evangéliumok olvasásán keresztül!”
Ezután Jézus bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. (Lk 19,1-6)
