A találkozó hivatalos oldala

Csatlakozz Te is a facebookon!

Friss topikok

Címkék

Pünkösdi gondolatok

2011.06.12. 11:11 Madrid2011

Kedves Barátom!

Pünkösd közeledtével a Szentlélekről elmélkedve muszáj képeket és gyermekkori emlékeket segítségül hívnom. Mint látni fogod, e pár gondolat csupán érinti a peremét valami kimeríthetetlen titoknak, és ennek megfelelően mondataim is egy folyamatosan alakuló embergyerek dadogásaként hatnak.
Képekhez és szentírási szakaszokhoz folyamodom, mert a pünkösdi élményt, a Szentlélek átalakító munkáját megmagyarázni nem tudom, de hatásairól beszélni igen. Örömmel veszem, ha e sorok elolvasásának idejére gondolatban velem tartasz.
 
Faluhelyen nőttem fel. Mindennapi életünknek éppúgy szerves része volt az állatok ellátása, mint a kert és a szántóföldek gondozása is. Gyerekként ugyan igazságtalannak éreztem, hogy a szabadidőmet mindig az aktuális évszak kerti teendői, no és a szüleim is befolyásolták, de most már értem, hogy mindezeknek rendje, nyugalma és értelme volt. 
 

Az egyik legnagyobb várakozást és aggodalmat kiváltó esemény az őszi vetés és annak majdani eredménye volt. Ilyenkor vetés után nagypapával kisétáltunk a földekhez. Ő annak a generációnak tagja, akik sokkal jobban megértik, hogy a föld dolgai is a maguk módján „testvérei” az embernek. Az öregek bölcsességével és hozzáértő szemekkel nézte azt, ami számomra csak barna volt, nagy és göröngyös. Nem szólt egy szót sem, aztán hazamentünk. Ilyenkor szüleim és nagyszüleim között az otthoni beszélgetések egyik kiemelt témája – a jó termés iránti remény miatt – az időjárás volt. 

Eljött a tél, ismét kisétáltunk és hosszú percekig bámultuk a vetést borító fehér hótakarót. Tavasszal már sokkal érdekesebb volt a látvány: eltűnt a fehér lepel, és már nemcsak a „nagy-barna-göröngyös” volt ott, hanem tömött sorokban megjelentek a felfelé törekvő zöld hajtások is. Nagypapa kissé hunyorgott a szemeivel és elismerően bólintott: „Jól van.”
Megérte kivárni a nyarat! A legszebb látvány ekkor tárult elém: bókoló fejű kalászokat ringatott a szél; kavargott a forró levegő, és az érett búzatábla úgy hullámzott, mint valami aranyszínű tenger. 
 
Keresztény életünk is hasonlít az őszi vetéshez. Isten elültetett bennünk valamit. A Lélek pedig maga a négy évszak: a növekedést segítő időjárás a maga változatos természeti jelenségeivel. Mindig tudja, hogy melyik időszakban milyen formában van Rá szükségünk. Van úgy, hogy heves zivatarként toppan be az életünkbe, vagy csendes és üdítő záporként. Lehet Ő a szélvihar éppúgy, mint a lágy szellő. Vagy az erősen tűző, izzasztó napsütés. Megteheti azt is, hogy lelkünk „téli” szakaszaiban – amikor a mélyben már születőben van valami – átölel és nyugalomban tart, mint egy nagy hótakaró. Ugyanígy Ő a lelkünk hajtásait tápláló napfény, a növekedést adó zápor, vagy az erőnket kipróbáló szél.
A Lélek mindent megtesz azért, hogy aratásra beérjenek a kalászok. Úgy próbál bennünk dolgozni, hogy fokozatosan felcsillanjon a búzaszem ígérete és akár a manna reménye is.
 
Számomra, kedves Barátom, ez a legmegkapóbb hasonlat arra, hogy a Szentlélekről beszélni tudjak. Teremt, újjáteremt, növeszt, ápol, erősít.
Végigolvasva a Szentírást láthatod már rögtön az első oldalakon: ami korábban formátlan volt, az pontos kontúrokat kapott; ahol sötétség volt, ott felragyogott a világosság; ahol káosz volt, oda beköltözött a rend és a letisztultság; egy új világ. Így lett a zűrzavarból harmónia, a torzból pedig szép. Szószerinti és lelki értelemben is.
Ezt teszi a Lélek! Ezt tette a teremtéskor, az első Pünkösdkor, vagy például minden szentgyónásban is. Ha engeded, akkor ezt teszi benned is. Ha pedig együttműködsz Vele, akkor általad másokkal is. Ettől kezdve bármilyen kapcsolatot élsz is meg, legyen az baráti, házastársi, pap és a hívek vagy gyermek és a szülei kapcsolata: abban pünkösd lesz!
 
Kedves Barátom! Útravalóul adnék még neked egy gyakorlati feladatot is. Jézus azt mondja, hogy az Atya „…Vigasztalót küld majd nektek.” 
A Lélek azontúl, hogy megvigasztal, képessé tehet arra, hogy te is vigasztalni tudj másokat. Az Isten igaz vigasztalásának közvetítőjévé tud tenni. Önző dolog lenne ezt a megtapasztalt vigasztalást nem továbbadni másoknak, hanem megtartani magadnak. Hamar elillan. 
Ugyanis átélni az Isten vigasztalását felelősséggel jár! Most elsősorban nem a gyakoribb frázisokra gondolok („nyugi, minden oké lesz”, „ne aggódj, majd idővel elmúlik” stb). Bár nem kétlem, hogy ezek a mondatok is fakadhatnak együttérzésből. Mégis! A feladatod, hogy neked is „paraklétosszá” kell válnod mások számára, ennél jóval többről szól: arról a vigasztalásról, amely életben tartja a reményt. 
A Lélek vigasztalni szeretne rajtad keresztül is. Ebben az értelemben van rád szüksége. Az Isten vigasztalása testet ölthet, amikor felhasználja a testedet, mozdulataidat, szavaidat, tekintetedet. 
Barátom, valahogy így látom én a Lélek fáradhatatlan munkálkodását. Sosem egyedül. Mindig az Atyával és a Fiúval. És mindig szeretné veled együtt is.
Imádkozok azért, hogy készen álljunk erre a feladatra:
 
Jöjj, Szentlélek Úristen! 
Dolgozz általam úgy, hogy hivalkodás nélküli kovász tudjak lenni a világban!
Segíts, hogy meg tudjam szeretni a lábmosó szolga szerepét!
Segíts, hogy a Te erődből úgy tudjak jót tenni, hogy ne tudja a bal kezem, mit tesz a jobb. Így majd halálom után őszinte meglepődéssel hallgathassam: „…éhes voltam és ennem adtál…”…szomorú voltam és megvigasztaltál.
Add, hogy tudjam hinni és továbbadni: elsősorban nem azért vagyok keresztény, mert Veled erős vagyok és mindent kibírok, hanem azért, mert gyönge vagyok és elismerem, hogy szükségem van Rád!
Amen.
 

Szólj hozzá!

Címkék: lelki tanítás ivt madrid2011 őünkösd

A bejegyzés trackback címe:

http://madrid2011.blog.hu/api/trackback/id/tr762977047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.