Egyre közelebb kerülünk a Madridi Ifjúsági Világtalálkozóhoz. Várakozással nézünk elébe ennek a nagy eseménynek, és talán azzal a kívánsággal is, hogy a sok-sok fiatallal való találkozás, akik számára Jézus Krisztus fontos, megerősítse hitünket. Mert saját környezetünkben gyakran nagy kihívásnak érezhetjük azt, hogy kiálljunk hitünkért és Jézus mellett döntsünk. XVI. Benedek pápa is tisztában van ezekkel a nehézségekkel, amelyek manapság Jézus követésével járnak. Levelében azt mondja: „Nem könnyű a Krisztusban való hitet és az Ő követését választani; akadályozza ezt sokféle személyes hűtlenségünk, a sok-sok hang, melyek könnyebb utakat mutatnak.” Szánjunk egy kis időt arra, hogy elgondolkodjunk azon, milyen akadályokba ütközünk, ha Jézust akarjuk követni, mit mondanak nekünk a belső és külső hangok? Időnként felmerülhet bennünk a kérdés: Megéri-e Jézust követni?

Gyorsan elveszítjük a kedvünket, ha azt halljuk, hogy olyanok adják fel Krisztus követését vagy olyanok követnek el bűnt, akik az Egyházban fontos szerepet töltöttek be. Vagy épp ha saját gyarlóságunkkal szembesülünk. Mit kell tennünk ahhoz, hogy ne hagyjuk magunkat elbátortalanítani? A Szentatya azt javasolja: „Keressétek inkább a keresztény közösség támaszát, az egyház támaszát!” Emellett a Szentírásban is mindig újra találhatunk új buzdítást Jézus követésére: Ma például beleolvashatunk János evangéliumának 21. fejezetébe és láthatjuk, hogy az első tanítványok, az apostolok éppannyira szembesültek nehézségekkel, mint mi. Mit tett Péter? Követte-e Jézust küldetésben? Nem! Nem az új hivatása szerint tevékenykedik, emberhalászként, hanem a többiekkel együtt visszatér régi mesterségéhez: „Megyek halászni.” Miért tette ezt? Milyen belső bizonytalanságon mehetett át, annak ellenére, hogy már többször is találkozott a föltámadt Krisztussal? Kinek a hangjára hallgatott? Jézus azonban nem sokáig hagyta Pétert ebben a reménytelen helyzetben, újra kereste a vele való találkozást. Hittestvére pedig, aki Péter számára útmutatóvá vált, Jézus jelenlétére figyelmeztette őt – a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” És a következőkben, a föltámadt Krisztussal való beszélgetésben Péter megerősödik a szeretetben, és Jézus újra meghívja követésére: „Kövess engem!”. Péter hűtlensége, bizonytalansága nem vonta maga után első hivatásának visszavonását, hanem Jézus újra meghívta őt követésére. Jézus még mindig számít Péterre, mint emberhalászra és sziklára, amelyre egyházát akarja építeni. Azt is megérteti Péterrel, hogy követését nem kell függővé tennie attól, hogy mások mit csinálnak vagy mi mellett döntenek. „Hát vele mi lesz, Uram?” Jézus így válaszolt: „..., mi gondod vele? Te kövess engem!”