Kedves barátaim!
(…)
Jézus ránézett és megkedvelte
Az evangéliumi történetben Szent Márk kihangsúlyozza, hogy „Jézus ránézett és megkedvelte” (Mk 10,21). Az Úr tekintetében rejtőzik e különleges találkozás és az egész keresztény tapasztalat lényege. Valóban, a kereszténység elsősorban nem erkölcsi tanítás, hanem Jézus Krisztus megtapasztalása, aki személy szerint szeret minket, fiatalokat és időseket, szegényeket és gazdagokat; akkor is szeret minket, amikor hátat fordítunk neki.
A jelenetet magyarázva II. János Pál pápa a fiatalokhoz fordulva hozzátette: „Kívánom, hogy megélhessétek Krisztusnak ezt a tekintetét! Kívánom, hogy megismerhessétek az igazságot, hogy ő, Krisztus szeretettel tekint rátok!” ( Dilecti Amici, 7.). Szeretettel, amely a kereszten annyira teljes és mindenre kiterjedő formában nyilvánul meg, hogy Szent Pál csodálattal írja: „szeretett engem és feláldozta magát értem” (Gal 2,20). „Az a tudat, hogy az Atya minket már szeretett az ő fiában, hogy Krisztus mindenkit állandóan szeret – írja szintén II. János Pál pápa – ez szilárd tartást ad egész emberi egzisztenciánknak” ( Dilecti Amici, 7.), és lehetővé teszi, hogy sikerrel vegyünk minden akadályt: bűneink felismerését, a szenvedést, a csüggedést.
Ebben a szeretetben találjuk meg a keresztény élet forrását és az evangelizáció alapvető okát: ha valóban találkoztunk Jézussal, nem tehetünk mást, mint hogy tanúságot teszünk róla mindazoknak, akiknek a tekintete még nem találkozott az övével!
Heti kérdések:
- Mi kell ahhoz, hogy valakit megkedvelj?
- Tudsz-e szeretettel tekinteni környezetedre?
- Mit teszel azért az evangelizáció szintjén, hogy mások valóban találkoztunk Jézussal?