Madrid, 2010. december 10. – Madagaszkár nagy várakozással tekint az elkövetkezendő Ifjúsági Világtalálkozóra. Ami egykor lehetetlen álomnak tűnt – elmenni egy IVT-re –, az mára valóság. Az ország hősiesen küzd azért, hogy két fiatalt tudjon küldeni, akik az országot képviselik majd Madridban, a hazaérkezésük után pedig élménybeszámolót tartanak szerte a országban. Személyes lelki gazdagságukkal jönnek Európába, a találkozóról visszatérve megoszthatják a többi madagaszkárival a hazavitt örömöt és reményt. Az Ifjúsági Világtalálkozó napjai alatt megbizonyosodhatnak arról, hogy habár a világ fejlődő országai közé tartoznak, van valami sokkal fontosabb, amiben egyenrangúak a többi „fejlettebb” országgal. Ez a Krisztusba vetett hit.

 

Madagaszkár sosem „hiányzott hivatalosan” egyik találkozóról sem, de mégis az 1997-es párizsi IVT után történt valami: a Madagaszkári Katolikus Egyház és a hozzá tartozó fiatalok ekkor értették meg igazán, milyen nagy dolog is ez. Miután hazaérkeztek, megalapították a ma WYD-MADA néven ismert, az egész országra kiterjedő eseményt. Ennek vezetői mindig a legutolsó találkozón résztvevő fiatalokból állnak. Kijelenthetjük, hogy már az első naptól fogva nagyon sikeres a csoport: 2006-ban hatezer, míg 2009-ben már tízezer fiatal tagot számlált. A madagaszkári keresztényekre ez a rendszeres esemény szemmel láthatóan nagyon nagy hatással van.

 

Az Ifjúsági Világtalálkozón való részvételnek kettős küldetése van – mondja Cocken Razafariason, a sziget katolikus ifjúsági csoportjának vezetője. Először is, a keresztény hit megújult: „A világtalálkozónak köszönhetően sokan felfedezték a hitünkben rejlő gazdagságot és az egyházunk egyetemes mivoltát, ami azt jelenti, hogy sem a társadalmi, sem a gazdasági, sem a politikai különbségek nem jelenthetnek akadályt, gátat a krisztusi egység megélésében.” Másodsorban a találkozókon a fiatalok lelkesedésükben megerősödnek és ezzel erősödik az ifjúság- pasztoráció is. Olyan fiatalokkal találkozunk mostanában, akik büszkék, mert madagaszkáriak és katolikusok. Nem csak arra jöttek rá, hogy az Egyháznak és a társadalomnak van számukra üzenete, hanem arra is, hogy ők is adhatnak a társadalomnak.

Az IVT sokféleképpen befolyásoló tényező: Pierrot Razafindratandra és Françoise Reliny Sydneyben találkoztak. A ország két különböző részéből indultak el. Egy gyönyörű barátság vette kezdetét és idén augusztusban össze is házasodtak!

 

 

A madridi Világtalálkozóig még jó pár hónap hátra van, de már most itt az ideje a munkának. A madagaszkári fiatalok a pápai üzenet segítségével lelkigyakorlatokon és imákon való részvétellel készülnek. A fiatal keresztények fontos szerepet vállalnak a társadalmi segítségnyújtásban. Tudatosan harcolnak a szegénység ellen, segítik az időseket, küzdenek az AIDS ellen, lehetőséget teremtenek arra, hogy a lakosok oltóanyaghoz juthassanak, stb. A találkozóra való előkészületekben a felsoroltakon kívül sporteseményeket is szerveznek a plébániákon, a kerületekben, az egyházmegyékben sőt, egészen országos szinten is. A zene, az ének és a tánc is megjelenik, mert a kulturális programok szintén nagyon népszerűek.

 

 

Kijelenthetjük, hogy a madagaszkári egyház nagyon fiatal. Az első keresztények, akik a sziget partjainál kikötöttek, protestánsok voltak és 1817 előtt nem is élhettek a szigeten. Az akkori király ellenzett mindenféle idegen befolyást, így hamarosan ki is űzte az újonnan érkezőket a szigetről. A protestánsokat követték a katolikusok, akikre szintén ez a sors várt. Ekkor történt, hogy az őslakosok közül azok, akik nem adták fel a hitüket, templomokat építettek, hittanórákat tartottak, segítettek a rászorulóknak… és egyszer csak mindenhol keresztényekkel találkozhatott az ember. Kétszer annyian lettek! Manapság a madagaszkári egyház a negyedik generációnál tart. Remélhetőleg a madridi Ifjúsági Világtalálkozó újabb fontos mérföldkő lesz a szigetország egyházának életében!