A madridi ifjúsági világtalálkozó kapcsán a Szentatya, XVI. Benedek pápa a fiataloknak szánt levele első részében arra hív meg minket, hogy a társadalom és az egyház jövőjeként merjünk nagyot és újat alkotni. Nem szabad félnünk álmaink megvalósításától, hiszen minden vágyunk forrásánál maga Jézus Krisztus áll: Ő indít minket útnak nap mint nap. Ez a „nagyot alkotás” sokszor vele ellentétben éppen az egyszerűségben mutatkozik meg: például hogy hétköznapjainkban tanúságot teszünk hitünkről, példát mutatunk kortársainknak, barátainknak.
Ezt az utat követte a madridi találkozó egyik szentje, a spanyol származású Földműves Szent Izidor (1070-1130) is. A földművesek védőszentje, egyben Madrid városának patrónusa egyszerű, ám tartalmas életet élt: szegény napszámosként mindene a munka volt, de közben sokat elmélkedett, imádkozott cselédtársai gúnyolódásának céltáblájaként, ugyanakkor gazdája megbecsülését elnyerve. Sokszor nekünk is hasonló problémákkal kell megküzdenünk: osztálytársak, haverok, barátok megvetésével, elutasításával találkozhatunk, ha vállaljuk hitünket. Bármennyire hívogató, ne álljunk be mögéjük a sorba, inkább gondoljunk arra, hogy Jézus fontos feladatot bízott ránk: erkölcsi kérdésekben, értékek terén nekünk kell példát mutatni a többieknek. Egy olyan világban, ahol nem könnyű szavakkal evangelizálni, magatartásunkkal kell megjelenítenünk Krisztust, cselekedeteinknek az Ő tanításával kell harmóniában lenni. Ahogy a szentek - köztük Földműves Szent Izidor a napindító szentmiséken való rendszeres részvétellel, aktív imaéletével - kellő alázattal mi is gyakorolhatjuk a hit megvallásának ilyen formáit.  |
A Szentatya így ír levelének első részében: "Nektek, fiataloknak, jogotok van ahhoz, hogy az előttetek élő nemzedékektől biztos pontokat kapjatok döntéseitekhez és jövőtök felépítéséhez úgy, ahogy egy zsenge növénynek is szüksége van a megfelelő támaszra addig, amíg meg nem erősödnek a gyökerei, hogy aztán erős, gyümölcsöt hozó fává váljon." Egyik legrégibb és legkedvesebb magyar szentünk, a tisztaság és önmegtartóztatás eszményét hirdető Szent Imre herceg (kb.1007-1031) ilyen biztos pontot nyújt számunkra. Ő a házasság előtti tisztaságával, majd házasságában is vállalt önkéntes szüzességével hívta fel a figyelmet ennek az erénynek a fontosságára. Mint napjainkban oly sokan, Ő is tele volt egészséges vágyakkal, kérdésekkel, kételyekkel. De ugyanakkor tudatos, a célt maga előtt tisztán látó, erős akaratú fiatalemberről beszélünk, akit Krisztus a veszprémi Szent György kápolnában elhangzott jól ismert "Uram, add, hogy lássak!" felkiáltás után megerősített elhatározásában. Hozzá hasonlóan próbáljunk meg mi is elkötelezett, tiszta szerelmi életet élni, a jó példát másoknak továbbadni! Mai hangos, tévutak sokaságát magában hordozó világunkban a tiszavirág-életű sztárok helyett Szent Imréhez hasonló példaképek sokaságára van szükség! Rajtunk a sor!
Talán hallottatok már Pier Giorgo Frassati-ról (1901-1925). Szent Imréhez hasonlóan ő is fiatalon halt meg. Csak míg Imre közel ezer éve, addig Pier Giorgo a 20. században vált élő példájává annak, hogyan lehet fiatal keresztényként hitelesen hívő életet élni. A jómódú olasz családból származó, újságíró végzettségű Pier Giorgio gyakran ment barátaival a hegyek közé, ahol kivételes jellemmé formálódott: megtanult uralkodni önmagán, és képes lett túllépni saját korlátain. Egész életében harcolt a szegénység ellen, segítette a nyomorban élőket. Nagyon sokat imádkozott, főleg a rózsafüzért, és mindig azt kérte barátaitól, hogy imádkozzanak egymásért. Megfogalmazódott benne a papi hivatás iránti vágy, de végül az elkötelezett világi életet választotta. Személyiségével teljesen elmerült Isten titkában, elköteleződött felebarátai állandó szolgálatára. Nem élt sokat, mert a szegények gondozása közben megbetegedett gyermekbénulásban, és 24 éves korában meghalt. "A mai kultúra a világ néhány részén, főleg nyugaton hajlik arra, hogy Istent kizárja, vagy a benne való hitet magánügynek, a társadalmi élet számára teljesen jelentéktelennek tekintse. Miközben azok az értékek, amelyekre a társadalom épül, az evangéliumból fakadnak. Ilyen az emberi méltóság, a szolidaritás, a munka és a család iránti érzék." - írja XVI. Benedek pápa a madridi találkozóra készülő fiataloknak szóló levelében. Pier Giorgo rámutatott ezeknek az értékeknek a fontosságára, s azáltal, hogy hétköznapjait a legtermészetesebb módon hite mellett tanúságot téve élte, bebizonyította, hogy a vallás egyáltalán nem magánügy. Életében első pillantásra nincsen semmi rendkívüli. De talán éppen ebben rejlik életszentségének eredetisége, talán éppen ezért találjuk vonzónak. Tanúságot tett arról, hogy az életszentség mindenki számára elérhető. Érdemes ezen elgondolkodnunk.
Az Egyház bízik Bennünk, számít ránk, fiatalokra! Fordítsuk tekintetünket Krisztus felé, hogy megértsük az isteni üzenet mélységét és hogy erőt kapjunk a küldetéshez, amelyet az Úr bíz ránk a világban. Életünket a reménységgel összekötve észre fogjuk venni mindennapjainkban az Isten jelenlétét. A szentek életének fényében kell segítenünk egymást hitünk kinyilvánításában. Vegyünk részt az egyház életében, amelynek szüksége van fiatalságunkra és dinamizmusunkra!
Pier Giorgo Frassati felhívása a folyamatos imádkozásra
(Egyik barátjának írta)
„Kérlek, imádkozz értem minél gyakrabban, mert nagy szükségem van az Úr segítségére, hogy meg tudjam valósítani terveimet. Egyedül az ima tudja megszerezni az Úrtól a szükséges előrehaladást. Az ima eloszlatja a homályt, eltünteti az akadályokat, megvilágítja az utat, és megmutatja, merre kell menni. Az ima során szavakba öntött hit az Eucharisztiából nyeri erejét, mert mindazoknak, akik az élet kenyerével táplálkoznak, Jézus Krisztus megígérte az örök életet és az ahhoz szükséges kegyelmeket. Ha teljesen eltölt titeket az Oltáriszentség tüze, meg fogjátok köszönni Istennek, hogy meghívott titeket seregébe, és olyan békességet fogtok megtapasztalni, amelyet az úgynevezett boldog emberek még soha nem éreztek. Mert az igazi boldogság nem evilági örömökben vagy földi dolgokban rejlik, hanem kizárólag a lelkiismeret békéjében. Csak a tiszta szívűek és tiszta lelkűek részesednek benne.”
