„Gyökerezzetek meg Krisztusban, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben!” (vö. Kol 2,7) Szent Pál apostol a kolosszei keresztényeknek egy konkrét nehézségére válaszolva írta meg azt a levelet, amelyből ezt a felhívást idéztük. Azt a közösséget ugyanis veszélyeztette a korabeli kultúra bizonyos irányzatainak befolyása, amelyek elfordították őket az evangéliumtól. A mai kultúra, kedves fiatalok, sok mindenben hasonlít az akkori kolosszei kultúrához. Egy erős laicista eszmei áramlat ugyanis ki akarja rekeszteni Istent az emberek és a társadalom életéből, és egy Isten nélküli „mennyországot” kínál távlatként és próbál megteremteni. A tapasztalat azonban azt tanítja, hogy a világ Isten nélkül „pokollá” válik, amelyben az egoizmus, a családok szétszakadása, az emberek és népek közti gyűlölet uralkodik, valamint a szeretet, az öröm és a remény hiánya. Ezzel ellentétben, ahol az emberek és a népek elfogadják az Isten jelenlétét, Őt imádják igazságban és hallgatnak a szavára, ott ténylegesen felépül a szeretet civilizációja, ahol mindenkinek a méltóságát tiszteletben tartják, és együtt növekszik a közösség az általa megtermett gyümölcsökkel. Vannak azonban keresztények, akik hagyják, hogy elcsábítsa őket a laicista gondolkodásmód, vagy olyan vallási irányzatok vonzzák őket, amelyek eltávolítják őket a Jézus Krisztusba vetett hittől. Mások ugyan nem követik ezeket a csábító hangokat, de egyszerűen hagyták kihűlni hitüket, ami elkerülhetetlenül negatív következménnyel járt erkölcsi szinten.

Szent Pál apostol a keresztre feszített és feltámadt Krisztus erejére emlékezteti azokat a testvéreket, akiket megfertőztek az evangéliumtól idegen gondolatok. Ez a titok életünk alapja, a keresztény hit középpontja. Minden olyan filozófiai irányzatnak, amelyik megveti és „ostobaságnak” tekinti ezt a titkot (1Kor 1,23), nyilvánvalóvá válnak a korlátai az ember szívében lévő nagy kérdések előtt. Ezért szeretnélek benneteket én is, mint Szent Péter apostol utóda, megerősíteni a hitetekben (vö. Lk 22,32). Szilárdan hiszünk abban, hogy Krisztus a kereszten odaadta magát értünk, hogy nekünk ajándékozza szeretetét. Szenvedésében a mi szenvedésünket hordozta, magára vette bűneinket, megbocsátást szerzett nekünk, kiengesztelt az Atyával és megnyitotta az örök élet felé vezető utat. Így szabadultunk meg attól, ami életünkben a legnagyobb akadály: a bűn szolgaságától. És így válunk képessé arra, hogy mindenkit szeressünk, még ellenségeinket is, és arra, hogy megosszuk ezt a szeretetet szegény és rászoruló testvéreinkkel.